A glükagonszerűpeptid-1-receptor-agonisták cardio- és neuroprotectiv szerepe a 2-es típusú diabetest kísérő ischaemiás stroke előfordulásának mérséklésében

Gábor Winkler,András Folyovich,János Tibor Kis,Tamara Dancs,László Schandl
DOI: https://doi.org/10.1556/650.2024.33012
2024-03-31
Orvosi Hetilap
Abstract:A stroke világszerte a második leggyakoribb halálok, illetve a rokkantságot okozó harmadik leggyakoribb betegség. A diabetes minden formája fokozott cardiovascularis veszélyeztetettséggel jár, és a kockázat különösen nagy 2-es típusú cukorbetegségben. A stroke rizikója 1,5−2-szeres az azonos életkorú nem diabetesesekhez képest, és a manifesztációtól eltelt idővel arányosan emelkedik. Több antidiabetikumcsoport – kiemelten a tiazolidindionok, a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlók és a glükagonszerűpeptid-1-receptor-agonisták − esetében igazolódott keringési kockázatot csökkentő természetük. Különösen ez utóbbi csoport lehetséges cardio- és neuroprotectiv szerepe került az utóbbi időben az érdeklődés előterébe. Munkánk áttekinti a diabetest kísérő stroke-előfordulás jellegzetességeit, a glükagonszerűpeptid-1-receptor-agonisták kockázatcsökkentő és potenciális stroke-megelőző hatásának patogenetikai hátterét, valamint az alkalmazásukkal kapcsolatos kedvező humán klinikai megfigyeléseket. Rámutat, hogy a hatályos kezelési irányelveket követő terápiás stratégia reményt kínál a diabetesszel társuló stroke-incidencia mérséklésére és a ma még a nem cukorbetegekénél kedvezőtlenebb kimenetel megváltoztatására. Orv Hetil. 2024; 165(13): 489–498.
medicine, general & internal
What problem does this paper attempt to address?